Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 14 találat lapozás: 1-14
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Bara Lajos

1998. október 19.

Csíkszeredában az 1956-os forradalomra emlékezve az évfordulón "Ezerkilencszázötvenhat, te csillag" címmel Németh-Géza-emlékkonferenciát tartanak, okt. 24-én pedig Nagy Benedek volt politikai fogoly Mi vezetett 56-hoz Magyarországon és Erdélyben? címmel tart előadást, majd Bara Lajos. Jamandi Emil és Kelemen Csongor volt politikai foglyok visszaemlékezése következik, végül Csíkszeredában, az új temető bejáratánál felavatják az 1956-os forradalom emlékére állított oszlopot. /56-ra emlékezve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 19./

2000. május 22.

A kommunista diktatúra áldozatainak és üldözöttjeinek állítottak emlékművet máj. 20-án Csíkszeredában. Az ünnepségen nagy számban megjelentek a Csíkszeredában, illetve környékén élő egykori politikai foglyok, valamint hozzátartozóik. A Nagy Ödön csíkszeredai képzőművész kőből és bronzból készült alkotását Csíkszereda központjában állították fel. Bara Lajos, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének Hargita megyei elnöke röviden a művészi alkotás jelképes üzenetéről szólt az egybegyűltekhez. A Hargita megyei Szövetség meghívására az ünnepségen jelen volt Ticu Dumitrescu szenátor, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének országos elnöke is. /Emlékeztető emlékmű. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 23./

2000. november 24.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület két Szilágy megyei egyházmegyéje, valamint a zilahi három egyházközség szervezésében Zilahon november 22-én egyházi fórumot tartottak. A napirenden szerepelt: hálaadás a Kálvineum visszaadásáért, a zilahi Református Wesselényi Kollégium ügye, az egyházkerület és az RMDSZ viszonyának tisztázása a választások előtt, tájékoztatott Kerekes Edit, a zilahi RMDSZ elnöke. Kerekes Edit felolvasta Csiha Kálmán erdélyi református püspök, Jakubinyi György római katolikus érsek, Szabó Árpád unitárius püspök és Kiss Béla lutheránus püspök-helyettesnek a szavazáson való megjelenésre buzdító, RMDSZ-támogató körlevelét, majd felkérte Tőkés László püspököt, hogy biztassa ő is a Szilágy megyei magyarságot az RMDSZ támogatására. Tőkés László kitérő választ adott. A Szabadságnak adott interjújában Tőkés László püspök elmondta: szó sincs arról, hogy arra szólította volna fel a Szilágy megyei magyarokat, hogy ne szavazzanak az érdekvédelmi képviseletre. "Amennyiben az RMDSZ nem áll ki egyértelműen az iskolai érdekeink mellett, akkor eljátssza érdekvédelmi minőségét. Mivel ez a kiállás nem történt meg, az RMDSZ Szilágy megyei szenátori listájára - ahol Seres Dénes szenátorjelölt és megyei elnök neve is ott szerepel - nem szavazunk. A fórumunkon viszont ott volt Vida Gyula Szilágy megyei képviselő is, akinek megmondtuk, hogy támogatjuk jelöltségét" - nyilatkozta a püspök. A Szabadság kérdésére Seres Dénes szenátor elmondta: Tőkés László a szenátornak a kollégium ügyében játszott szerepét egysíkúan elemezte a fórum részvevői előtt. Az iskolai ügyekben való kiállásának megkérdőjelezését pedig határozottan visszautasította. - Az egyházkerület tájékoztatási szolgálata közleményében kifejtette: megdöbbenéssel értesültek arról, hogy két vezető tisztségviselőjük, felhatalmazás nélkül egyoldalú szavazásra szólított fel. Mint ismeretes, Balogh Barnabás, az egyházkerület lelkészi főjegyzője és Borzási Gyula, az egyházkerület lelkészértekezleti elnöke felhívásában arra ösztönözte lelkésztársait és a gyülekezet tagjait, hogy a választásokon "felelősen és magyarul szavazzanak a romániai magyar demokráciára". - A Királyhágó-melléki egyházkerület közleménye kitért arra is, hogy nyilvánosságra került azoknak a képviselő- és szenátorjelölteknek a neve, akik a Securitate archívumában fellelhető dokumentumok szerint együttműködtek a román kommunista rezsim hírhedt politikai rendőrségével. A közlemény szerint az egyházkerület meglepetéssel tapasztalta, hogy "a szekus listán olyan képviselőjelölt lelkipásztor is szerepel, akiről egyházkerületünk közgyűlésének jó bizonysága volt, ellenben nem szerepel egy olyan szenátorjelölt lelkipásztor, akiről nyilvánvaló, hogy együttműködött a román titkosszolgálattal". /Szabó Csaba: Tőkés László a szenátori listával kapcsolatosan tartózkodásra szólította fel a Szilágy megyei magyarokat. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./ Erről a fórumról a Romániai Magyar Szóban olvasható: "Az ülést Szózattal, imával, igével kezdték, imával, Himnusszal zárták, a kettő között vádaskodások, személyre szóló támadások hangoztak el." - A Református Wesselényi Kollégium ügyében bejelentették, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nov. 17-19.-i közgyűlése határozattal feloszlatta a kollégium iskolaszékét, a kollégium ügyének rendezését Tolnay István előadótanácsos, Csűry István generális direktor, Máthé Edith jogtanácsos, Püsök Csaba zilahi lelkipásztor és Boros Árpád szilágyballai lelkipásztor összetételű bizottságra bízta. Az igazgatónőt, Seres Magdát felszólították, hogy 15 napon belül adja át az iskola irányítását Bara Lajos igazgatónak; felkérték az RMDSZ-t, hogy "határozottan járjon közben, a kollégium válságos helyzetét november 26-ig rendezzék." A püspök kijelentette: "ezzel az ultimátummal 24 vagy 48 órán belül (az RMDSZ) nyilatkoztassa ki, hogy teljes egészében támogatja az egyházkerület követeléseit". /Fejér László: Egyházi fórum Zilahon. Szózat és Himnusz között vádaskodások... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

2002. február 20.

Az Erdélyi ’56-osok Bajtársi Társaságát a magyarországi kedvezménytörvény ürügyén elszabadult nemzetellenes indulatok, torzítások, hazugságok nem hagyhatják közömbösen. Most, amikor az anyaország és az egész nemzettest érdekében akarja összegyűjteni az idegen sorsra ítélt nemzettársakat, a jelenlegi magyarországi ellenzék az anyaország kevésbé tájékozott polgárait alattomos módon e törekvés ellen hangolja. De hiába teszi! Azok, akiket az évszázadok sújtó balsorsa egy táborba tömörített, együtt maradnak most is, és kéz a kézben talán elkerüljük, hogy egy nép a Kárpát-medencéből eltűnjön a történelem temetőjében. A Romániai Volt Politikai Foglyok Szövetsége nevében Török József, Puskás Attila, Bara Lajos, Páll László, Salamon László, Nagy Benedek. Az Erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság nevében Józsa Árpád Csaba elnök /Állásfoglalás. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 20./

2002. október 4.

Szeptemberben a volt politikai foglyok konstancai kongresszusán részt vevő Hargita megyei volt politikai foglyok ellátogattak a Luciu Georgeni nevű helységbe is. - A volt fogolytábor helyét azóta felszántották, innen Bíró Károly rabtársával, Hadnagy Istvánnal megszökött - emlékezett Jámándi Emil volt politikai fogoly. Amikor megtalálták a két menekülőt, agyonlőtték őket, azóta sem tudják, hol nyugszanak. Két csíkszenttamási fiatal, Bíró Károly és Bara Lajos a szárhegyi Fekete Kéz kommunistaellenes szervezkedés tagjai voltak. A szervezet vezetőjét, Szilágyi Árpádot 24 év börtönre ítélték. 1960-ban tartóztatták le őket. 1963-ban tudatták Bíró Károly szüleivel, hogy fiuk sárgaságban hunyt el. Valójában megszöktek, s miután elfogták őket, golyózáport zúdítottak rájuk. Bíró Károly akkor mindössze 21 éves volt. - 1950-ben tartóztatták le a csíkszenttamási plébánost, a csatószegi származású Bors Balázst, akit a Duna-deltába deportáltak, egy évre kényszermunkára ítélték. A Duna-deltából fájó lábakkal tért haza, 1962-ben temették el a templomkertben. Bors plébános kántora, Kedves Árontól lehetett becsületet tanulni. A Securitate emberei folyton gyomrozták, hogy írjon jelentéseket Bors plébános templomban elhangzó prédikációiról, de ő erre nem volt hajlandó. - Október 13-án Csíkszenttamáson a falu volt és még élő ellenállóiról, egyúttal az 1956-os magyarországi forradalomról is megemlékeznek egy ünnepség keretében. /Kristó Tibor: A diktatúra csíkszenttamási ellenállói. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 4./

2003. június 7.

Tisztújító közgyűlést tartott jún. 6-án Csíkszeredában a Volt Politikai Foglyok Hargita megyei szervezete. A tagság újraválasztotta az eddigi vezetőséget, így továbbra is Bara Lajos maradt az elnök, Pál László az udvarhelyi alelnök, Nagy Benedek a csíki alelnök és Kelemen Csongor a szervezet titkára. /Kongresszusra készülve. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 7./

2003. október 24.

Okt. 23-án a volt politikai elítéltek emlékművénél kezdődtek Csíkszeredában az 1956-os magyar forradalom 47. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségek. Bara Lajos, a Volt Politikai Foglyok és Üldözöttek Szövetsége Hargita Megyei Szervezetének elnöke méltatta az évfordulót, Szilágyi Árpád volt 56-os elítélt pedig Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét szavalta el. Nagy Benedek, a Hargita megyei szervezet csíki alelnöke, volt politikai elítélt mondott beszédet. A megemlékezés koszorúit helyezték el az emlékmű talapzatánál a megyei és helyi önkormányzat, a városi RMDSZ-szervezet, a Segítő Mária, a Kós Károly és a Kájoni János középiskolák, a Németh Géza Egyesület, a Volt Politikai Foglyok és Üldözöttek megyei, illetve gyergyói szervezetének küldöttei. Az ünnepség a Kalász negyedi temetőnél folytatódott, ahol megkoszorúzták az 1956-os elítéltek emlékére felállított kopjafát. Székelyudvarhelyen a megemlékezésre a Ferenc-rendi templom udvarán lévő emlékműnél került sor. Pál László elnök,a Politikai Foglyok Országos Szövetsége (POFOSZ) nevében köszöntötte az egybegyűlt városlakókat. A megemlékezés közös imával és a magyar himnusz eléneklésével zárult. /Ünnepi megemlékezések a magyar 56 évfordulóján. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./

2004. június 10.

A Romániai Volt Politikai Foglyok Szövetségének kiadásában jelent meg az Emlékalbum – Album memorial. A szövetség vezetőségének egyetlen magyar tagja Hargita megye képviseletében Bara Lajos, a megyei szövetség elnöke. Constantin Ticu Dumitrescu, az országos szövetség elnöke, a nevezetes „Ticu törvény" megalkotója (a szekuritáté dossziéinak feltárása, megismertetése az egykori bebörtönzöttekkel), csalódottságának adott hangot, mivel a jócskán „kibelezett" törvény alkalmazói még mindig védik a tetteikért soha felelősségre nem vont szekus-bűnözőket. Még mindig azt állítják, hogy a szeku csak terroristát leplezett le, közben a jóvátételi 118/90-es törvény alkalmazása során a még élő több mint 100 ezer egykori politikai elítélt folyamodott kárpótlásért. A könyv a mintegy 130 börtön, internálótábor, munkatábor-börtön, a román Gulág fényképeit sorakoztatja fel, de közli a meghurcoltatások helyén állított emlékművek fényképeit is. /Puskás Attila, Sepsiszentgyörgy: Album a felejtés ellen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10./

2005. október 25.

Október 23-án Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában emlékeztek az 1956-os magyar forradalomra. Dr. Kelemen Atilla, a Maros megyei RMDSZ elnöke mondott beszédet. A negyven éves tiltás megtette hatását: a mai generáció tudatába nem sikerült úgy bevinni 56 tragédiáját, hogy büszkék legyenek az akkori forradalmi eseményekre. Bakos Levente, az RMDSZ marosvásárhelyi választmányának alelnöke is köszöntötte a jelen levő 56-os veteránokat. Nemcsak megemlékezés ez a rendezvény, hanem a még köztünk élő 56-os nemzedék iránti tiszteletadás ünnepe is, hangsúlyozta. Papszász Anna, aki az 56-os forradalom szemtanúja volt Budapesten, mondta el benyomásait, majd Kelemen Kálmán, az erdélyi megtorlások egyik áldozata beszélt a börtönben történtekről. A megemlékezésen emléklapot vehetett át a bebörtönzöttek közül Bartis Ferenc, dr. Bustya Dezső, dr. Csiha Kálmán, Gál Tibor, Gráma János, Kelemen Kálmán, Kelemen László, Lukács Gergely, Molnár Mihály, Nagy Lakatos János, Nagy Géza, Nagy János, Schuller Jenő, Szántó János, Tatárné Péterfi Irén, Varga László, Veres Sándor, Veres Zoltán, Pál László, Sándor Balázs, Török Mihály, Kovács Gyula, Patakfalvi János, Salamon László, Bara Lajos, Orbán Péter és Török József. /(antalfi): Az 1956-os forradalomra emlékeztek Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./

2012. szeptember 29.

Kopár sziklán havasi gyopár...
Régi álma valósult meg a zilahi magyar közösségnek: a történelmi hagyományokkal rendelkező Református Wesselényi Kollégium idén három új osztállyal indult neki a tanévnek. Az előkészítő és az első osztály mellett az újdonságot az ötödikesek jelentik, és egyben ők a folytonosság letéteményesei is, hiszen általuk megvalósulhat Zilahon az önálló magyar oktatás óvodától érettségiig, egy keresztyén szellemiségben és értékek szerint működő intézmény keretei között. Bár az egykori épületet mindmáig nem kapták vissza, és jelenleg egy régi bentlakás épületében működnek, igyekeznek megteremteni a több mint félezer diák számára megfelelő körülményeket. Ugyanakkor folyik az eljárás az ókollégium tulajdonjogának visszaszerzéséért, amelyet a református egyház kész peres útra is terelni, amennyiben nem marad más megoldás.
Idén már ötödik osztályt is sikerült indítani a zilahi Református Wesselényi Kollégiumban, a szilágysági magyar oktatás fellegvárában. Az iskola jelenlegi helyzetéről, a legközelebbi tervekről, valamint az intézménynek a zilahi magyar közösség életében betöltött szerepéről Bara Lajos matematikatanár, az intézmény aligazgatója tájékoztatta lapunkat.
– A zilahi Református Wesselényi Kollégium Erdély egyik legrégibb református oktatási intézménye, amely évszázadokon keresztül Szilágy megye egyetlen református középiskolájaként működött. Az 1991-ben újraindult kollégium törvényes jogutódja az 1948-ban államosított Wesselényi Kollégiumnak. Célja, hogy továbbvigye az ősi református iskola szellemiségét, folytatva a több mint 350 évre visszatekintő hagyományokat az iskolai nevelés terén. Az iskola ez utóbbi húsz évben a gyökerekhez való visszatalálás küzdelmét folytatta. Identitását keresve olyan értékekre talált, amelyekbe belekapaszkodhatott, amelyekből kinőhetett, s mustármagnyi léte ellenére fává erősödhetett, a szilágysági magyarság megtartatását szolgálva.
Az egyetlen olyan református kollégium vagyunk Erdélyben, amely máig sem kapta vissza az épületét. Az iskolát az állam az egyháztól vette el, következésképpen az egyház jogában áll annak visszaigénylése. A dokumentumcsomag, amely alátámasztja a jogviszonyt a református egyház és a református kollégium között, és ugyanakkor megfogalmazza az épület visszaigénylésére vonatkozó kérelmet, az országos visszaszolgáltatási bizottság asztalán áll. 2008 őszén kész volt a határozattervezet az épület visszaszolgáltatására, ám a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégium körüli zűrzavaros helyzet leállította a folyamatot. Bízunk azonban abban, hogy ez a folyamat visszafordítható, és megoldódik, akár a bizottság döntésének végrehajtása, akár az egyház peres úton történő eljárása folytán.
Az újraindulás óta intézményünk egy volt bentlakásépületben működik, s mi ezen mostoha körülmények ellenére, gyakran erőnkön felül is próbáljuk biztosítani gyermekeink számára a lehető legjobb feltételeket. A régi épületben jelenleg is egy állami iskola működik, erős magyar tagozattal, de oda szeretnénk visszaköltözni.
– Milyen helyet foglal el a Wesselényi-kollégium a zilahi oktatásban?
– Ez Zilah egyetlen magyar nyelvű oktatási intézménye, amely biztosítja a magyar oktatást óvodától érettségiig, mostmár minden beiskolázási szinten. Mellette működik még két, magyar tagozattal is rendelkező középiskola és négy vegyes tannyelvű általános iskola. A református iskola a nemzet nélkülözhetetlen erődítménye volt a kezdetek óta. A zilahi kollégium mindig is a térség magyar nyelvű közösségének szellemi bástyája volt, és az ma is. Jelen pillanatban is Szilágyság különböző településeiről érkezik a diákjaink 60–70%-a. Hisszük, hogy a felekezeti iskolának meghatározó szerepe van és lesz a jövőben is, a zilahi társadalomra és a teljes szilágysági magyarságra nézve.
– Hány pedagógust foglalkoztatnak?
– Évente a diákok létszámának növekedésével arányosan nő az intézményünkhöz tartozó pedagógusok száma is. Jelenleg 31 magyar pedagógust számlál a tanári kar, tehát három tanügyi káderrel többet, mint tavaly. Két óvónő, öt tanítónő és huszonnégy tanár látja el a kollégium oktatási-nevelési feladatait.
– Milyen eredményeket tudnak felmutatni az elmúlt évekből?
– Néhány esztendővel ezelőtt még azzal a fenyegető veszéllyel nézett szembe az iskola, hogy elveszítheti jogi személyiségét azáltal, hogy a diákok létszáma a bűvös háromszázas határ alá csökken. Ma örvendetes helyzetben vagyunk, hiszen 533 diákot számlálhatunk. Köszönhető ez a létszám az időközben beindított esti tagozatnak, amely felkarolta Szilágyság azon magyarjait, akik valamilyen oknál fogva nem fejezhették be középiskolai tanulmányaikat, de köszönhető a beindított ovis csoportoknak, a teljes létszámmal működő nyolc középiskolai osztálynak, a második esélyes csoportoknak és nem utolsósorban a nagy létszámmal működő elemi osztályoknak, valamint természetesen az idén először induló ötödik osztálynak. Gyermekeinknek az adott körülmények ellenére is a legjobb tanulási feltételeket igyekszünk biztosítani. Tágas, kiválóan felszerelt tantermekben tanulhatnak.
– Hogyan sikerült elérni, hogy idén indulhasson 5. osztály?
– Lini István, az iskola volt diákja és tanára írta pedagógiai hitvallásában: „Abban a híres iskolában átéltem, hogy magának az iskolának kellett mindennap megküzdenie a létéért és fennmaradásáért.” A kisebbségi lét kiállást és küzdelmet követel. Így volt ez évszázadokkal ezelőtt is. Nem véletlen, hogy az 1646-ból ránk maradt, fémből készült pecsétnyomó egy kopár szikla oldalán megkapaszkodó havasi gyopárt ábrázol. Iskolánknak mindig is meg kellett küzdenie a létért. Ez ma sincs másként. Az ötödik osztály beindítása is egy hosszú és kitartó küzdelem következménye. Négy évvel ezelőtt sikerült ugyan megszereznie az iskolának az ARACIP engedélyt, amely lehetővé tette, hogy az intézmény kibővítse oktatási-nevelési tevékenységét az elemi és általános szintekre is, azaz jogot szerzett arra, hogy indítson első és ötödik osztályokat, de a beindítás még néhány évig váratott magára. A helyi tanács és akár a helyi magyarság köztudatában is időre volt szükség, hogy megérjen az a gondolat, amely elfogadhatóvá teszi egy zilahi magyar iskola megerősítésének fontosságát. Annál is inkább, mivel elemi és általános szinten Szilágysomlyón és Szilágycsehben is jó ideje működik már magyar iskola. A kérdésre válaszolva elmondhatom, hogy az ötödik osztály beindításának sikere az RMDSZ Szilágy megyei és zilahi magyar érdekképviseletének és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, valamint a szilágysági magyar református egyházmegyék között létrejött összefogás eredménye.
– Mit várnak ettől a fejleménytől?
– Az idén beindult osztályok egyféle biztosítékot jelentenek az iskola számára a jövőbeli osztályok beindításának folyamatossága tekintetében. Úgy gondolom, hogy ez egy visszafordíthatatlan folyamat, és már csak idő kérdése, hogy a még hiányzó negyedik, hatodik, hetedik és nyolcadik osztályok is megtalálják helyüket az immár működőképes zilahi magyar iskola közösségében.
– Mit jelent Zilah magyarsága számára, hogy a kollégiumban megvalósították a folytonosságot?
– Az ötödik osztály beindítása fontos láncszem volt az óvodától érettségiig történő zilahi magyar oktatás kiépítésének folytonosságában. Mindenképpen a nevelési-oktatási folyamat minőségi javulását szolgálja, és egy erős helyi magyar oktatási intézmény kiépítését eredményezi.
– Hány diákjuk van most összesen?
– A 2012–2013-as tanévben 533 diák lépte át az intézményünk küszöbét, ebből 34 óvodás, 94 elemista, 17 általános iskolás, 230 középiskolás a nappali tagozaton, 130 középiskolás az esti tagozaton, és 28 diák tanul a második esély oktatási formában – ez hátrányos helyzetű felnőtteknek szóló felzárkóztató program.
– Mit várnak az idei tanévtől?
– Megmaradni és fejlődni szeretnénk, és ez jelen pillanatban tervezést, folyamatos megújulást, elkötelezettséget és áldozatos munkát követel mindannyiunk részéről.
Nem titkolt célunk egy stabil oktatási rendszer kiépítése, amely keresztyén értékek mentén haladva, színvonalas magyar oktatást biztosíthat a szilágysági magyar közösség gyermekei számára, óvodától egyetemig.
S.B. Á.
Szabadság (Kolozsvár)

2015. február 12.

Túlszabályozás és hiányosságok között
Új, a 2011-es tanügyi törvénnyel összhangban lévő tanügyi szabályzat látott nemrég napvilágot. Az előírások hosszú sorának lehetséges következményeit vettük górcső alá.
Négy évvel az új tanügyi törvény után jelent meg az egyetem előtti oktatást szabályozó rendelet (Regulamentul de organizare şi funcþionare a unităþilor de învăþământ preuniversitar, azaz ROFUIP), ami egyaránt érvényes az állami, magán- és felekezeti oktatásra. A 80 oldalas, 271 cikkelyből álló dokumentum egyik legtöbbet vitatott előírása szerint a diáknak vagy a szülőnek, illetve gyámnak joga van megfellebbezni az írásbeli felmérő eredményét. A gyakorlati vagy szóbeli próbákra ez nem érvényes. Az oktatónak öt napon belül igazolnia kell a jegyet, ám ha ez sem kielégítő, kérvényezhető a dolgozat újrajavítása. Ezt két olyan tanárnak kell elvégeznie, aki nem tanít az érintett diák osztályában. A két újrajavítás átlaga adja a végleges eredményt, az elemi oktatás szintjén a minősítésről megegyeznek a pedagógusok. Ha az eredeti jegy és az újrajavítás nyomán elért eredmény közötti eltérés egy jegynél kisebb, a fellebbezést visszautasítják, ám ha legalább egy pont az eltérés, akkor jóváhagyják. Már az előző szabályzat is tartalmazta a szülő és a diák fellebbezési jogát, az új szabályzatban viszont módszertan is szerepel.
Kötelességek, tiltások
A szabályzat azt is előírja, hogy az oktatási intézményeknek kötelességük olyan szolgáltatásokat biztosítani, mint a pályaorientációs, valamint pszichológiai és szociális tanácsadás. Rendelkezik arról is, hogy az iskolások 75 százalékos engedményre jogosultak múzeum-, koncert-, színház-, opera- és mozibelépők vásárlásakor, és egyéb közintézmények által szervezett kulturális és sporteseményeken. A kötelező oktatásban résztvevők egész évben 50 százalékos engedményre jogosultak a közszállításban, a vasúti, tengeri és földalatti közlekedésben. Az oktatási intézmények kötelesek visszafizetni azon gyerekek utazási költségeit, akik az iskola 50 kilométeres körzetéből ingáznak. Félévenként nyolc oda-vissza utat kell elszámolnia az internátusban vagy kintlakásban élőknek.
A diákok bankhiteleket igényelhetnek tanulmányaik folytatása céljából. Az állam díjakat, ösztöndíjakat, táborhelyeket kínál a jó eredményt elérő tanulóknak, a szülőnek vagy gyámnak pedig kötelessége a gyermek kötelező oktatásban való részesítése. Ellenkező esetben a gyerek tizedik osztályos koráig a szülő 100 és 1000 lej közti összegre büntethető, vagy közmunkára kötelezhető. Az iskolaelhagyás mértéke Romániában elérte a 19 százalékot is, így az intézkedések érthetők, kérdés, hogy működőképesek lesznek-e. Egy törvénymódosító javaslat szerint az iskolakerülő gyerekek szüleitől meg kellene vonni a szociális segélyt. A javaslat értelmében – ami a 2001/416-os, a rászoruló családok minimális jövedelmét garantáló törvényt módosítaná – egyetlen félév alatt felhalmozott 100 hiányzás a szociális segély folyósításának felfüggesztéséhez vezetne.
A nagyobb biztonságot igyekszik szolgálni az új tanügyi szabályzat azon kitétele, amely kötelezővé teszi valamilyen megkülönböztető jegy – kitűző, kendő vagy egyenruha – viselését. Tanítási idő alatt nem lehet tüntetni az iskola területén, a tanintézet vezetőségének pedig jóvá kell hagynia a tanulók által alapított civil szervezeteket, különböző köröket. Az igazgatónak jogában áll kezdeményezni az iskolaújságok felfüggesztését vagy betiltását, ha azok tartalma ellentmond a belső szabályzatnak. A szülőknek kötelességük legalább havonta egyszer személyesen felvenni a kapcsolatot a tanítóval vagy az osztályfőnökkel, hogy nyomon követhessék gyermekük iskolai fejlődését. Aszülő vagy gyám rendszeres jelentkezését vezetni kell névvel, dátummal és aláírással.
Tilos a diákok testi fenyítése, a verbális, fizikai vagy érzelmi agresszió alkalmazása. Az oktatási intézmények alkalmazottainak illő öltözetben kell megjelenniük, és felelősségteljesen kell viselkedniük.
Törvény mentén
Az új előírások ugyan sok többletjogot biztosítanak a diákoknak, a tanulók képviselői mégsem elégedettek. Miért csak most jelent meg az új működési szabályzat? – kérdeztük Király András oktatási államtitkártól. „Hosszú időn keresztül készítették elő, számtalan észrevételt vettek figyelembe, végigtárgyalták a szülők, diákok képviselőivel, szakszervezetekkel és tanfelügyelőségekkel is, míg 2014 október-novemberében elkészült egy anyag. Ennek véglegesítése különböző, általam ismeretlen okok miatt húzódott, valószínűleg azért, mert közben kormányátalakítás és miniszterváltás volt, és úgy gondolták, hogy a rendeletet még a régi miniszter írja alá. Ennek következtében a sok huzavona ellenére is meglehetősen félkész állapotban van ez a szabályzat” – foglalta össze tapasztalatait az államtitkár. Szerinte azonban van mód a további változtatásokra, mert miniszteri rendelettel lépett érvénybe a szabályzat. „Egy iskola működését irányító szabályzatnak átfogónak kell lennie, miután több mint 8800 oktatási intézmény működik Romániában. A szabályzatnak olyannak kell lennie, hogy alkalmazni lehessen a legnagyobb bukaresti líceum, a kolozsvári Báthori vagy a világvégi iskola esetében is. Ez viszont egy túlszabályozott működési leírás, amely sokszor szó szerint idézi a tanügyi törvényt. A másik problémám: nehezen tudja eldönteni – mivel maga a tanügyi törvény sem dönti el –, hogy centralizál, vagy decentralizál. Nem veszi figyelembe a földrajzi elszigeteltséget sem” – vázolta Király András. Nem tisztázott azonban, hogy az oktatási intézmények, már az új előírások mentén kialakított belső szabályzat alapján kell kezdeniük a második félévet, vagy csak a következő tanév elejétől kell alkalmazniuk.
Az iskoláknak belső szabályzatot kell módosítaniuk az új szabályzat alkalmazása érdekében – veti fel Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes. „Az új szabályozás sokkal részletesebb, mint a régi, jóval világosabban fogalmaz, olyan tevékenységek szabályozását is tartalmazza, mint az iskolában működtethető különböző vakációs tevékenységek vagy mobiltelefonok használata az iskolában. – Az esetleges fellebbezések tekintetében pedig a tanárnak az is kötelessége, hogy megtanítsa a diákot önmagát helyesen értékelni. Egy idő után ezt megtanulja, és azt is, hogyan készüljön, hogy legközelebb jobb eredményt érjen el.”
Csak részben új tankönyvek
Folyamatosan érkeznek az oktatási intézményekbe az új tantervek alapján nyomtatott tankönyvek, ám sikerről így sem beszélhetünk, hisz végül csak az elsősök számára készült magyar nyelvű anyanyelvi kommunikáció és speciális román tankönyv. A másodikosok továbbra is régi tantervet követő kötetekből tanulhatnak. Matematikából várhatóan román könyv fordítása jut majd el a tanulókhoz. „A könyvek egy része megérkezett, másik része még várat magára. Elég nagy probléma ez, amit a tanítók többsége úgy igyekszik megoldani, hogy állandóan segédanyagokat gyártanak, fénymásolnak” – fejtette ki Bara Lajos, a zilahi Wesselényi Református Kollégium igazgatója.
Jó is, rossz is
Bara Lajos, a zilahi Wesselényi Református Kollégium igazgatója lát jót is, rosszat is az új szabályzatban. „Tapasztalatunk szerint az egyenruha a legjobb megkülönböztető jel. Próbálkoztunk mindenféle megoldással, jelvényekkel, de nem igazán működött. Januárban megérkeztek az egyenruháink, kötelező viselésüket már bele is foglaltuk a belső szabályzatunkba. A lányok választhattak: szarafánt szeretnének vagy szoknyát kis kabátkával. A lényeg, hogy mindegyiken szerepel az iskola logója. A fiúknak zakójuk és nadrágjuk van, az öt-hetedikeseknek és az elemistáknak pedig mellényük” – vázolta az egyenruhahelyzetet az intézményvezető.
A szabályzat az igazgató szerint is többnyire a gyerekek jogaira koncentrál, a kötelességekre kevésbé. A pedagógusokra több megszorítás is vár: „Majd ha konkrétan szembesülünk a fellebbezésekkel, akkor látjuk majd, hogy mit is jelent valójában.”
A bánffyhunyadi Vlădeasa Szaklíceumban a második tanév előtt még nem esett különösebben szó az új szabályzatról –tájékoztatott Mihály Ágnes. „Tudunk róla, de hogy a mindennapi oktatás során mit jelent majd, ezt mindenki csak találgatja egyelőre. Egy írásbeli dolgozatnak amúgy is kell hogy legyen javítókulcsa, ami alapján a diák egyetérthet vagy sem a jeggyel. Azt is találgatjuk, hogy ha fellebbezhetnek a jegy miatt, akkor az hogyan fog zajlani. Azzal fogom tölteni a fél napomat? Tanítunk vagy vitatkozunk? Szerintem egy csomó olyan dolgot írtak le szabályként, ami megfelel a mindennapi morális értékeknek, az ember amúgy is azok mentén él és tanít. Olyan rosszul áll az országban a tanügy, hogy teljesen nyilvánvaló dolgokat kell papírra vetni? Szent Lászlónak is azért kellett szigorú törvényeket hoznia, mert az országban rendetlenség uralkodott” – mondta a kalotaszegi történelemtanár.
Változó vallásoktatás, változatlan fejkvóta
Az alkotmánybíróság határozata értelmében jövő tanévtől nem azt kell kérvényezni, hogy a gyermek ne vegyen részt vallásoktatáson, hanem épp fordítva: azt kell jelezni, hogy igénylik a hittanórákat. Ellenkező esetben a gyermek nem vesz részt ezeken a tanórákon. „A jelenlegi megállapodások – főleg az ortodox patriarchával – úgy szólnak, hogy tiszteletben tartják az alkotmánybíróság döntését, de a vallás a törzsanyag része marad, mint például az anyanyelv, a matematika és egyéb tantárgyak, azaz nem válik opcionálissá. Ennek ellenére kérvényezni kell, hogy a gyerek vallásórát látogathasson” – tájékoztatott Király András oktatási államtitkár. A sokat kritizált fejkvótarendszer – amely az oktatási intézmények finanszírozását biztosítja – viszont változatlannak tűnik. A gyereklétszám csökken, ám ha az osztály továbbra is megmarad, az oktatókat fizetni kell. A problémát több megyei tanfelügyelőség jelezte, bár az eljárás a rendszer 2009-es bevezetése óta folyamatos vita tárgya. A zilahi Wesselényi Református Kollégium azon kevés iskolák egyike, amelyik kijön a keretből, ám a megmaradt összeget az állam visszaveszi, az nem fordítható fejlesztésre. „A tanügyi törvény szerint a minisztériumnak mindenütt biztosítania kell a megfelelő oktatási minőséget, függetlenül attól, hogy sok vagy kevés a gyerek, de meghatároz bizonyos sarokszámokat. A kisebbségi oktatás esetében a minisztérium dönti el, működhet-e osztály 12-es minimális létszám alatt. Itt vannak a mi nagy gondjaink, mert kevesebb gyerekkel is különálló osztályokat akarunk megtartani, ami szülő és oktató szempontjából teljesen jogos, de a jelenlegi fejkvóta mellett ez nagyon nehezen fenntartható. Amíg az oktatás működtetése költségvetési tétel, nem nagyon látom a változtatás lehetőségét.”
Dénes Ida
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

2016. január 30.

A szabadságra vágyó erdélyi magyarság 1956-ban (A zöldhatáron átszökő ötvenhatos erdélyi fiatalok)
Eddig csak feltételes módban emlegették a magyar forradalmi harcokban tevékenyen is részt vevő erdélyi magyarokat, mert semmilyen konkrét adat nem állt rendelkezésre. Az 1989 decemberét követő oldódás jele, hogy végre meg mernek szólalni a közvetlen résztvevők. Közéjük tartozik a csikvacsárcsi Kovács Lajos, akit 1958. május 18-án tartóztattak le, mert törvénytelenül akart a határon átkelni a forradalom megsegítésére. Négyévi börtönbüntetésre ítélték, amit teljes egészében letöltött.
A baróti középiskola négy 16 éves diákját több ízben említettük: Bíró Benjámin Csíkszentdomokosról, Kovács János és Mojszesz Márton Nagyajtáról, Józsa Csaba Bibarcfalváról 1956. november 9-én vonatra ült, hogy közvetlenül segítsék a forradalmárokat. Vonattal Nagyváradig, onnan Érmihályfalvára utaztak, ugyanis Bíró Benjámin az 1947-es szárazság idején itt vészelte át az éhség hónapjait. A gyerekek éjszaka próbáltak a zöldhatáron átjutni, azonban a nagy riadalomban és tájékozatlanságban Kovács János és Mojszesz Márton lemaradt. Ketten sikeresen túljutottak a határon, s Nyíregyháza felé indultak. Nyírszapolyban kértek szállást. Több ellenőrzést szerencsésen megúsztak, azonban belefutottak az egyik magyar járőröző csoportba. Mindez november 13-án történt. Azt mondták, hogy Jugoszláviából szöktek át. Kalandos történetükhöz tartozik, hogy a naponta vagy óránként megismétlődő ellenőrzések és igazoltatások ellenére sem Nyugat felé indultak, hanem ottmaradtak Magyarországon, mert ők mindenáron a forradalmárokon akartak segíteni. És ez lett a vesztük! 
1956 decemberében az egyik család (a Borbély családról van szó a Pécs melletti Kárász községből) még örökbe fogadta a két erdélyi gyereket, folytatták is a tanulmányaikat, azonban 1957 márciusában hívatták őket a rendőrségre. Először közölték velük: pontosan tudják, honnan szöktek át, ismerik adataikat, a szülők nevét. 1957. március 14-én a két szökevény gyermeket letartóztatták. Már az sem segített, hogy a szülők beleegyeztek: a két kiskorú Magyarországon maradjon. A határőrség Debrecentől a magyar–román határig kísérte Józsa Csabát és Bíró Benjámint. Biharpüspökinél adták át a román határőröknek. 
Ami ezután történt, valóban rémregénybe illő. Vallatáskor főleg arra voltak kíváncsiak: ki biztatta őket a zöldhatáron való átkelésre? Hiába állított ki a magyar rendőrség olyan igazolást, hogy a két kiskorú semmilyen ellenforradalmi akcióban nem vett részt, Nagyváradon a katonai ügyészség mindkettőjüket 3–3 évi börtönbüntetésre ítélte. Csak hosszas kérelmezés után helyezték át őket a kiskorúak börtönébe, Nagyaknára (Ocnele Mari). Közben végig kellett szenvedniük az 1958. július 14-i szamosújvári börtönlázadás megtorlását: gépfegyverrel belőttek a cellákba, majd minden indok nélkül verték az elítélteket. Józsa Csaba életben maradását annak köszönhette, hogy vizes mellhártyagyulladást kapott, így került vissza a szamosújvári börtön beteggondozójába. Ide hozták a Duna-deltai megsemmisítő táborok túlélőit, a csont-tébécés betegeket. Mellette halt meg a sepsiszentgyörgyi koszorúzó diákok elsőrendű vádlottja, Szalay Attila. Valójában agyonverték! A szászrégeni Palotás-csoport
Akárcsak a baróti kisdiákok, a szászrégeni magyar gimnázium tanulói is kitörő lelkesedéssel fogadták a magyar forradalom hírét. A szervezkedést Fekete Kéz néven ismerték a környéken és a Securitatén. A diákok egy része gyergyóditrói és szárhegyi származású volt, s az ötvenes évek eleji zendülés elfojtását ez a szervezet akarta megtorolni. Kommunistaellenes jelszavakat írtak a falakra, ezt tették 1956 októberében-novemberében Szászrégenben is.
Mild Árpád szászrégeni diák kezdeményezte a szervezkedést. Nemes Sándor, Kiss Gábor, Mild Árpád és a gyergyószárhegyi Páll László arról beszélgettek, hogy át kellene szökniük a zöldhatáron, hogy a forradalom mellé álljanak és segítsék a forradalmárokat. Páll László egy kis kaliberű revolvert is szerzett, amelyet a határátlépésnél védekezésre akartak használni. A Securitate valamit sejtett, s az egyik szilenciumról kihallgatásra vitték a kisdiákokat. Akkor még nem találták meg a revolvert, a diákokat is hazaengedték. 
A román és magyar iskolák 1959-es egyesítése új lendületet adott a csírájában elhalt szervezkedésnek. Szászrégen környékét többségében románok lakták és lakják. Az egyesítést könyörtelenül végrehajtották: a magyar osztályt átvitték a román iskolába, helyébe hozták a párhuzamos román osztályt. A kollégiumban is egy magyar tanuló mellé mindig egy románt helyeztek. A volt régeni osztálytársak, Palotás András, Páll László, Bedő Gedeon szervezkedtek: a magyarok kapják vissza a jogaikat, állítsák vissza a régeni magyar iskolát, ne legyen vegyes, mert az a teljes elrománosításhoz vezet. Naivan úgy képzelték el, hogy aláírásokat gyűjtenek, s mellékelik a követeléseket is: az összes magyar iskola visszaállítása; a magyar egyetemek visszaállítása és az egész oktatási helyzet nemzetközi fórumok elé terjesztése.
– Ha mindezeket a követeléseket nem teljesítik – emlékezik Páll László –, akkor követeljük Erdély függetlenségét vagy Magyarországhoz való csatolását. A csoport tagjainak egy része Marosvásárhelyen technikumba járt, onnan követték és szervezték a szászrégeni „akciót”. Az aláírásgyűjtés lassan haladt, Nemes Sándor és Nagy József rádiójavító a fegyverek beszerzését tartották a legfontosabbnak. Nemes Sándor elutazott Gyergyószárhegyre, hogy felkutassa a csűrökben, padlásokon eldugott fegyvereket. Valószínűleg árulás folytán felgöngyölítették az egész szervezkedést. 1960 júniusában tartóztatták le a csoport 24 tagját, majd következtek a kihallgatások. A vallatók elsősorban a magyar forradalommal való szolidarizálásra, a zöldhatáron való illegális átkelési tervre voltak kíváncsiak. Mindenáron koncepciós pert akartak kreálni az egész szervezkedésből. Ezért azzal vádolták a diákokat, hogy az augusztus 23-i ünnepségen fegyveres támadást akartak indítani a dísztribün ellen, s hogy Erdély Magyarországhoz való csatolását követelték. Néhányukat azzal is vádolták, hogy 1956-ban tiltott határátkelésre készültek. A fő vádpont: Erdélyben is „ellenforradalmat” akartak kirobbantani. Mivel megtalálták a Gyergyószárhegyről hozott rozsdás fegyvereket s a kis kaliberű revolvert, a fegyveres felkelés tervét is ráfogták a részben még kiskorú gyermekekre. Szigorú büntetésekkel próbáltak példát statuálni.
A büntetések:
Palotás Árpád 23 év, Szilágyi Árpád 22 év, Czimbalmos Balázs 22 év, Czimbalmos Károly 20 év, Ilyés Alajos 18 év, Simon Gyula 16 év, Kertész András 16 év, Páll László 16 év, Bara Lajos 15 év, Gáspár Domokos 15 év, Keresztes Ignác 15 év, Papp József 12 év, Fülöp Ákos 10 év, Kovács Pál 10 év, Kolcsár Géza 10 év, Bedő Gedeon 10 év, Fülöp Antal 8 év, Hadnagy István 8 év, Bartis János 8 év, Bíró Károly 6 év, Szilágyi Lajos 6 év, Ambrus Hedvig 1 év, Dezső Katalin 1 év, Vass Julianna 1 év.
Tófalvi Zoltán
(folytatjuk) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2016. augusztus 28.

MAradt az esperes, marasztalják a püspököt
Rákosi Jenő eddigi esperest választották újra az Érmelléki Református Egyházmegye élére a szombaton tartott közgyűlésen. Az egyházközségek egyhangúan Csűry Istvánt jelölték püspöknek.
Szombat délelőtt 10 órakor kezdődött meg (és közel 15 óráig tartott) Bihardiószegen az Érmelléki Református Egyházmegye választói közgyűlése, melyen megújították az egyházmegye vezetői testületét, illetve összesítették az egyházközségek jelölő lapjait az őszi püspökválasztásra vonatkozóan. Az összejövetel elején Szabó Zsolt szalacsi lelkész tartott áhítatot, majd rátértek a választásra. A 37 gyülekezetből 4 nem vehetett részt az ügymenetben, mivel tartozása van. A 33 egyházközséget 55 szavazásra jogosult személy képviselte. Az esperesi tisztségre egyedüli jelölt volt (csakúgy, mint a tisztségek nagy részére), az azt eddig is betöltő Rákosi Jenő székelyhídi lelkész, aki újabb 6 évig vezeti az egyházmegyét.
Egyhangúan
A főgondnoki tisztségben a margittai dr. Kürti Lászlót (aki egészségi állapota megromlása miatt nem vállalta tovább) a székelyhídi Mészáros János váltotta. A főjegyzői tisztséget továbbra is Bara László diószegi lelkész tölti be. A további, két tucatnál is több tisztség nagy részében mAradtak az azokat eddig is betöltő személyek (listájuk megtekinthető lesz az egyházmegye internetes oldalán). A tisztújítások után a választói közgyűlés jelölő közgyűléssé alakult, amikor összesítették az egyházközségek jelölő lapjait az őszi püspökválasztásra vonatkozóan. Az eredmény: egyhangúan Csűry István jelenlegi püspököt jelölik, a főgondnoki tisztségbe pedig a zilahi Bara Lajost.
Rencz Csaba
erdon.ro

2017. május 22.

Megmutatták az erejüket
Egységben az erő – tartja a mondás, és épp ezt támasztotta alá a szombaton a nagyváradi várban megrendezett Református Egység Fesztivál, amely gyakorlatilag népünnepélyjelleget öltött. Több mint ötezer református gyűlt össze Váradon ez alkalomból, hogy hitközösséget vállaljon. A vendégek nem csak Erdély kölünböző egyházmegyéből, hanem a Kárpát-medence számos területéről érkeztek.
A rendezvénysorozat kiemelkedő eseménye az úrvacsoraosztással egybekötött ünnepi istentisztelet volt, amelyen mintegy hatezer hívő vett részt a várudvaron és a fejedelmi palota belső udvarán felállított hatalmas sátrak árnyékában. Az egybegyűlteket Csűry István, a házigazda Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke köszöntötte, kifejezve reményét, hogy az eseménynek otthont adó váradi várhoz hasonlóan a református egyház és a magyar közösség is képes lesz ismételten megújulni.
Az ünnepi istentiszteleten Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök hirdetett igét, a fesztivál ószövetségi vétetésű jelmondata „Őrizd a várat!” (Náhum 2, 1) alapján. Mint rámutatott, 1660 augusztusában a nagyváradi várat feladni kényszerülő védőknek is annyira fontos volt Isten szava, hogy nemcsak a szabad elvonulást kérték a törököktől a megadás feltételéül, hanem azt is, hogy elszállíthassák a nyomdát, valamin a félig kinyomtatott Váradi Bibliát.
A szertartáson közreműködött többek közt Steinbach József dunántúli püspök, Csomós József tiszáninneni püspök, Halász Béla délvidéki püspök, Kató Béla erdélyi psüpök, Fekete Károly tiszántúli püspök, Csáti Szabó Lajos horvátországi püspök, Fazakas László felvidéki püspök, Adorjáni Dezső erdélyi evangélikus püspök, valamint Forró László főjegyző, a Református Egység Fesztivál főszervezője. Az alkalmi beszédek rendjén a rendezvényt, s az egybegyűlt közösségeket üdvözölte Bara Lajos István királyhágómelléki főgondnok, Victor Opaschi vallásügyi államtitkár, valamint Christoph Weber és Uel Marrs írországi, illetve svájci meghívottak.
Az énekek alkalmával szolgálatot tett a nagyváradi ifjúsági fúvószenekar, valamint a nagyváradi gyülekezetek egyesített énekkara is. Szavalattal közreműködött Meleg Vilmos presbiter, a Szigligeti Színház színművésze is, aki Illyés Gyula A reformáció genfi emlékműve előtt című verséből adott elő rszéleteket. Az úrvacsoraosztást követően az istentisztelet aHimnusz közös eléneklésével zárult.
Az egységnap további rendezvényeivel gyermekektől a nagyszülőkig minden korosztály számára kínált érdekességeket. A legkisebbeket a helyi kézművesek, valamint az Arany Kapu Egyesület és a Zabhegyezők közreműködésével színes gyermekprogramokkal várták. A tizenéves korosztályt ifjúsági zenekarok, valamint a váradvelencei református gyülekezet színjátszó csoportja szórakoztatta a nyári színpadon.
A rendezvény két tematikus konferenciát is magában foglalt. A várudvaron szervezett nőszövetségi konferenciát a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanárképző ének szakának hallgatói nyitották meg egy rendhagyó koncerttel, amely a reformáció korában keletkezett művektől erdélyi szerzők művein át egészen dél-amerikai darabokig a kórusművek széles skáláját felvonultatta. A konferencia keretében Dr. Lukács Olga a reformáció nőnevelésre gyakorolt hatásáról tartott előadást, míg Békefy Lajos és Röhig Klaudia lelkipásztorok Magyar egység – Solus Christusban! Esélyek, buktatók, reményeink címmel értekeztek. Közreműködött Écsi Gyöngyi és a Nagyváradi Kántorkórus. A nőszövetségi rendezvény záróakkordjaként Aczél Dóra osztotta meg a súlyos betegségből való gyógyulással kapcsolatos tapasztalatait egy pódiumbeszélgetés keretében.
Az egységnap másik kiemelkedő konferenciája a Partium reformációjával foglalkozott, melynek keretében kilenc egyházmegye reformációja került bemutatásra. Ezzel párhuzamosan kiállítások és tematikus standok várták a szépszámú látogatót. Megtekinthető volt többek közt az Erdélyi Gyülekezet kopjafa-kiállítása, valamint a várban kialakított állandó református tárlat keretében Szenczi Kertész Ábrahám bibliát is kinyomtató nyomdagépének életnagyságú, rekonstruált változata.
A fesztivál két nagyszínpadi előadással zárult. A Guinness-rekorder, 34 nyelven éneklő, Liszt Ferenc-díjas magyar népdalénekesnő, Dévai Nagy Kamilla adott szívhez szóló koncertet, majd ezt követően Erkel Ferenc Bánk bán című operájának legemlékezetesebb dallamait, áriáit hallgathatta meg a közönség a debreceni Csokonai Nemzeti Színház művészeinek előadásában.
A Református Egység Fesztivál a XXVI. Festum Varadinum rendezvénysorozat részét képezte.
Sz. G. T. / Reggeli Újság (Nagyvárad)



lapozás: 1-14




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998